Ramadan 2025 – Mit kell tudnod, ha muszlim országba látogatsz ramadán idején?

Szerző: admin | márc 11, 2024 | Jordánia

(A cikk frissítve: 2025.02.24)

2025-ben február 28-án kezdődik ramadán, a muszlim vallású emberek legfontosabb ünnepi időszaka.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy hatalmas és befogadó multikulturális környezetben élhetek. Több kollégám, szomszédom sőt, az egyik legjobb barátnőm és családja is muszlim, ráadásul más-más országokból érkeztek.

Ez a bejegyzés a velük való beszélgetéseim, az Egyiptomba tervezett utunk szervezése és a Jordániában tett látogatásunk tapasztalatai alapján íródott.

Mi is az a ramadán?

A ramadán jelentős időszak a muzulmán emberek számára szerte a világon. Ez a böjt, az ima és az elmélkedés hónapja. A hívők a ramadán idején napkeltétől napnyugtáig tartózkodnak az evéstől, ivástól, a dohányzástól, a nemi élettől és minden olyan érzéstől és tevékenységtől ami elvonhatja a figyelmüket a befelé fordulástól és az Allahhal való kapcsolódásukról.

Ha ebben az időszakban egy nagy többségében muszlimok lakta országba tervezel utazni jó, ha előre tisztában vagy vele hogyan hathat ki a ramadán az ott tartózkodásodra.

• Mi is az a ramadán?
• Mikor van pontosan a ramadán?
• Melyek a legnagyobb muszlim országok a turista célpontok közül?
• Mit kell tennem, ramadánkor turistaként egy arab országban?
• Mi a helyzet a turista programokkal, látványoságokkal ramadánkor?
• Mi történik ramadánkor, ha lemegy a nap?
• Mi történik a ramadán után?
• Egyéb muszlim érdekességek nem csak ramadán idejére.

Mikor van pontosan a ramadán?

A ramadán időszaka évről évre változik, általában mindig 11 nappal korábbra esik, mint az előző évben. Ennek oka az, hogy az iszlám naptár a holdállásokat követi ezért rövidebb mint a mi Gergely-naptárunk.

Ahhoz, hogy teljesen biztos legyél benne a tervezett utazásod ramadánra esik-e csak írd be a keresőbe: „ramadán + az adott évszámot.”

Melyek a legnagyobb muszlim országok a turista célpontok közül?

A legnagyobb muszlim lakossággal rendelkező országok a teljesség igénye nélkül: Törökország, Marokkó, Indonézia, Egyiptom, Jordánia, Malajzia, a Maldív szigetek, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia.

Mit kell tennem, ramadánkor turistaként egy arab országban?

A ramadán betartása országonként változó. Az általánosságban elmondható, hogy a boltok, éttermek később nyitnak, az élet lelassult , az utcákon nem hallani az amúgy nagyon jellemző zenét és hangoskodást.

Ebben az időszakban még a megengedőbb országok is nagyobb figyelmet fordítanak a tiszteletet adó konzervatív öltözködésre.

Gondolj csak bele! Egy keresztény templomba sem mész rövid nadrágba, fedetlen vállal. Ugye?

Egyes helyeken tilos, máshol „csak” hatalmas tiszteletlenségnek számít, ha te magad eszel, iszol, dohányzol vagy hangoskodsz a naplemente előtt az utcákon.

Mi a helyzet a turista programokkal, látványoságokkal ramadánkor?

A ramadán sok szempontból jó időszak az utazáshoz. Az utcák és a  turisztikai látványosságok általában kevésbé zsúfoltak, a szálláshelyek árai és a repülőjegyek pedig általában ramadán idején a legalacsonyabbak az évben.

Arra persze érdemes külön figyelmet fordítanod, hogy egy -egy általad meglátogatni kívánt helyi túra, bemutató vagy workshop megtartását mennyire befolyásolja az ünnep.

Erről indulás előtt mindenképp érdemes egyeztetned!

Mi történik ramadánkor, ha lemegy a nap?

Ramadán idején az napnyugta utáni időszak az igazi nagy esemény. Ahogy eljön az este a napi böjtöt az un. Iftar szakítja meg. Ez álltalában pár szem datolya és egy pohár tej, amit elfogyasztanak. Az iftar után ima következik, majd kezdetét veszi a reggelig tartó evés-ivás. Az éttermek, a boltok a kávézók innentől kezdve egész napkeltéig nyitva vannak.

A muszlimok nagyon vendég szerető emberek. Könnyen előfordulhat, hogy egy teljesen idegen ember meginvitál a saját házába vacsorára. Tökéletes alkalom lehet ez arra, hogy közelebbi bepillantást nyerhess az adott ország kultúrájába, gasztronómiájába.

Bár,nem ramadánkor, de a jordániai tartózkodásunk alatt minket is meghívott a sivatagi túravezetőnk a saját otthonába egy tradicionális vacsorára. Igazán érdekes volt félig a földön fekve, igazi házi ételt kóstolni.

Talán, ha ez nem történik meg a mai napig nem ettünk volna pl. tevehúst.

Mi történik a ramadán után?

30 nap elteltével, pontosan mikor először látják meg a holdat a ramadán véget ér, és beköszönt az Eid al-Fitr, a „Böjt megtörésének ünnepe”. (Az  ünnep megnevezése országonként eltérő lehet)

Kis érdekesség: ha a ramadan 30. napja után a hold épp nem látható mert a felhők eltakarják, vagy mert épp túl világos van, akkor a Eid al-Fitr csak másnap kezdődik

Az Eid al-Fidr egy 3 napon át tartó óriási népünnepély. A zene, a mulatozás, a lakomák és az ajándékok időszaka. Az emberek az utcákra vonulnak, ünneplik az életet és a hitüket. Bár ez a muzulmán emberek ünnepe boldogan invitálnak mindenkit a közös örömre.

Egyéb muszlim érdekességek nem csak ramadán idejére:

Ha nem jártál még muzulmán többségű országban, vagy nem ismered az arab kultúrát, akkor talán ez a néhány random tény szintén érdekes lehet számodra:

• Bárhol szállj meg az országban nagy valószínűséggel kihagyhatatlanul hallani fogod az Al-Azzant, az un. imára hívót, mely a muszlim országokban naponta 5-ször szólal meg a mecsetek hangszórójából.
• A mecsetek szent helyek. Némelyek látogathatók a turisták által, némelyek nem. Azok, amelyek látogathatók belépés előtt mindenki számára biztosítanak egy hosszú teljes testet elfedő kapucnis kaftánt. Kérlek tartsd tiszteletben, hogy ezt odabent sem veszed le.
• Muszlim országban ne keress disznóból készült ételt. Az ő kultúrájukban a disznó tisztátalan állatnak számít ezért nem fogyasztják azt.
• Bár az iszlám tiltja az alkohol fogyasztást, bizonyos országokban a nem muszlim vallásúak és a turisták részére megengedett. Arab ország esetén alkoholhoz általában a nagyobb szállodák bárjában vagy kimondottan erre a célra fenntartott boltokban juthatsz hozzá.

Petra, Jordánia elveszett városa

Szerző: admin | febr 17, 2024 | Jordánia

11 nap Jordániában (3. rész)

Jordániai körutazásunk 7. napján végre megérkeztünk arra a helyre, ami eredetileg a fő motivációnk volt erre az utazásra.

Petra!

Petra, a sziklákba vájt rózsapiros város, az elveszett, majd újra felfedezett csoda. A hely, amibe anno ismeretlenül is beleszerettem. Nem véletlen…

Petra történelme

Vannak olyan helyek, melyeket annyi alkalommal láttál már filmeken vagy fotókon, hogy már szinte valóságként ismerni véled. Ilyen a Kölni Dóm, a római Colosseum, és ilyen a jordániai Petra is. Egyike azoknak a helyszíneknek, amelyek mindannyiunk fantáziáját megmozgatják.

A jordániai Petra a világ 7 új csodájának egyike. „A sivatag sziklái között megbúvó egykori karavánközpont egy arab néptörzs, a nabateusok virágzó fővárosa volt.” (idézet: Wikipédia) Jordánia délnyugati részén a Vörös-tenger és a Holt-tenger között fekszik hegyekkel és sivataggal körbe véve. Egykori virágzásának egyik fő oka a földrajzi elhelyezkedése. „Ebben az elszigetelt, nehezen megközelíthető sziklafalaktól bezárt völgyben két ősi karavánút keresztezte egymást: az egyik észak-déli irányban haladt Damaszkuszból, illetve Dél-Arábiából (tömjénút), a másik kelet-nyugati irányban a Perzsa-öbölből, illetve Egyiptomból.” (idézet: Wikipédia)

Elhelyezkedése mellett a másik nagy előnye a víz készlete volt. A vízgazdálkodáshoz nagyon értő nabateusok hihetetlen precizitással a sziklákba vájt csatornákon keresztül vezették be a vizet Petrába, ezzel egy virágzó oázist létrehozva a sivatagi tájban. Nem hiába tehát, hogy volt időszak, mikor 25 000 ember is élt Petrában.

Előző este a Wadi Rum sivatagban aludtunk, onnan indultunk korán reggel Petra felfedezésére. Ha esetleg nem olvastad még a sivatagi beszámolónkat EZEN A LINKEN megtalálod.

Petra Látogató Központ (Visitor Center)

Körülbelül fél kilenckor értünk a Petra melletti Wadi Musába. A bérelt autónkat egy közeli ingyenes parkolóban hagytuk, ahonnan pár perc alatt lesétáltunk a Petra főbejáratának számító Petra Visitor Centerhez. A sivatagtól megtett közel 2 órás út után boldogan fedeztük fel, hogy a központban megfelelő mennyiségű toalett és már nyitva tartó étterem is található. Ez utóbbiban gyorsan el is fogyasztottuk az aznapi első főzött kávénkat.

Jordánia vízum köteles ország, ha azonban minimum 3 éjszakát a területén maradsz mindenképpen érdemes meggondolni az un. Jordan Pass megvételét. Ez a digitális igazolás tartalmazza egyrészt a vízumot, másrészt ingyenes belépést biztosít közel 40 jordániai látványossághoz, bele értve Petra városát is.

A Jordan Passról ITT olvashatsz bővebben

Fontos tudnod!

Ha Petrába mész, az útleveled mindenképp legyen nálad!

A romokhoz való belépés előtt a látogató központ pénztárában ki kell váltanod egy papír alapú belépőjegyet (akkor is, ha Jordan Pass-od van) illetve itt is, majd később a közvetlen bejáratnál is ellenőrzik az útleveledet.

Ha hozzánk hasonlóan te is több napot tervezel Petrában tölteni, mindenképp őrizd meg a kapott jegyet, mert a többi napra is ez lesz érvényes!

A látogató center önmagában nem túl nagy. Képzeljetek el egy tágas szabad teret, a korábban már említett vizes blokkokkal, egy – két étteremmel, egy kisebb múzeummal, a főpénztárral és indokolatlanul sok ajándék bolttal. Bár első pillantásra úgy tűnik, jó ötlet itt beszerezni a meglepetésnek szánt csecsebecséket, meglepő módon néhány kilométerrel beljebb, az ősi város szívében sokkal olcsóbban hozzájuthattok az áhított szuvenírekhez.

Ezt persze akkor én még nem tudtam, így az árakat meglátva nagy örömömben gyorsan vettem is magamnak egy tradicionális jordán fejkendőt, melyet extra szolgáltatásként hivatalosan a fejemre is köttettem.

Ebben a pillanatban már semmi akadálya sem volt annak, hogy végre hivatalosan is elinduljunk.

Apró információ: A Jordániában mindenhol kapható kockás fejkendők közül a piros-fehér a tradicionális jordán, míg a fekete-fehér a palesztin emberek viselete. A kendőket a férfiak egy fekete kör alakú rögzítővel viselik.

A Dzsin sziklák és az Obeliszk sír ( Djinn Blocks)

Bár a belépőjegy mellé kaptunk egy nyomtatott információs térképet, valamint több helyen is lehetőségünk lett volna a kirakott QR kódok segítségével ingyenes offline mobil „idegen vezetőt” igénybe venni, mi nem éltünk ezekkel a lehetőségekkel. Igy esett, hogy az első „hivatalos” látnivalót a „Dzsin sziklákat” bizony nem fotóztam le. Nem, mintha nem láttuk volna, hiszen a 4 óriás „kúp” az alattuk megbúvó ajtóval igazán impozáns látvány volt így kezdésnek, csak mikor épp ott voltunk a pillanatot élveztük és nem a leendő blogbejegyzésem felépítése járt a fejemben.

Az Obeliszk sírral már más a helyzet. Őszintén bevallom, még úgy sem tudom biztosra mondani: „Igen, láttam!”, hogy mostanra már pontosan utána kerestem, melyik alakzatot illették ezzel a névvel. Bár abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a kettő nem egy és ugyanaz-e. 🤣

Petra „bejárata” a Siq

Miután elhagytuk a Dzsin sziklákat, elhaladtunk néhány lovas, szamaras, tevés vagy golf autós segítséget ajánlgató beduin mellett és kigyönyörködtük magunkat a végtelen sziklaszirtek látványán elérkeztünk Petra hivatalos bejáratához, a Siq szurdokhoz.

Petra egyik fő varázslata, hogy már a bejáratának számító Siq szurdokba való belépéskor úgy érzed, valami hihetetlen csodának lettél a részese.

Emlékszem, ahogy ott sétáltunk a néhol 80-100 méter magas , helyenként mindössze 2-3 méter széles hegyvágatban egyszer csak azon vettem észre magam, hogy potyognak a könnyeim a boldogságtól.

( Igen, ez már a második alkalom, hogy Jordánia gyönyörűségei sírásra késztettek.)

Nem rohantunk. Számunkra nem csak az a bizonyos Insta kép volt a cél.

Lassan mentünk, gyakran meg-megálltunk. Igyekeztünk felfedezni a régi emberek kéznyomait, eljátszottunk a fantáziánkkal életre keltett alakzatokkal és nem győztünk betelni a természet alkotta fantasztikus szín és formavilággal.

S mindeközben folyamatosan ízlelgettük újdonsült felfedezésünket: mi magunk is porszemek vagyunk a világ nagy sivatagában.

A kb.1,2 km. hosszú kanyargó Siq szurdok egyfajta biztonságot is nyújtott a városnak. Bár mi kimondottan nem szeretjük a kötelező pontokon végig vezetett csoportos túrákat, bevallom volt néhány alkalom, amikor fél füllel mégis kihallgattam egy-egy idegenvezető néhány mondatát miközben elmentünk a csoportjuk mellett. Innen tudom, hogy az út mentén számos titkos kamra szolgálta a várost védő katonák elbújását, illetve emiatt figyeltünk fel erre a sziklafalba vésett karaván részletre is.

A Kincstár (The Treasury / Al Khazna)

Nem tudom mennyi ideje sétáltunk már a szűk szurdokban, mikor egyszer csak hirtelen „minden” elsötétült, majd néhány lépéssel később, valami óriási kontrasztot produkálva egy végtelenül napfényes térbe vezetett minket.

Megérkeztünk a Kincstárhoz.

A Kincstár Petra leghíresebb épülete. A csaknem 40 méter magas korinthoszi oszlopokkal díszített homlokzat tetején egy temetési urna található, mely a legenda szerint ősi ereklyéket rejt magában. A Kincstár a nevével ellentétben mégsem kincseket rejtett. A hely az egykori nabateus királyok mauzóleumaként szolgált. Bár a testeket nem itt temették el, a ravatal és a búcsúajándékok itt kaptak helyet.

Miközben ott álltam álmaim épülete előtt azon gondolkodtam, vajon nem lehetséges-e az, hogy a kincstárnak hívott emlékhely valójában mégis ezernyi kincset rejt magában. Az alkotás csodáját, az építészeti tudást, a vízgazdálkodás , a kereskedelem és az irányítás tudományának kincseit. A nabateusok értékeit.

A Kincstár előtti tér a valóságban sokkal kisebb, mint gondoltam. Ez persze nem azt jelenti, hogy szűkös lenne, főleg miután óriási szerencsénkre igazán nem volt nagy látogató tömeg körülöttünk. Közvetlen a Kincstárral szemben egy ajándék bolt, egy kis büfé és vizes blokkok találhatók. A Kincstár előtt két teve „várja” a fotózkodni vágyókat, a homlokzat előtt pedig szinte mindenki megáll az elengedhetetlen emlék fotó elkészítésére. ( Igen! Mi is. 😊)

Bárhová is vezessen utunk, indulás előtt mindig igyekszem jó alaposan felkészülni. Nem volt ez másképp most sem. Rengeteg blogot olvastam, videót megnéztem, a híres Instagram fotókról nem is beszélve. Emiatt aztán kimondottan feltűnt, hogy hosszú percek ott tartózkodása múlva sem „támadt le senki” fantasztikus kilátást ígérve némi dinárért cserébe a szemben lévő szikla tetőről. ( Így utólag azt gondolom a helyszínen posztoló rendőrök lehettek az oka, hogy nem zaklatott minket senki hihetetlen ajánlattal)

Akármelyik felületen is keress információt a jordániai Petráról, az első kép, amit találsz egészen biztosan a Kincstár fotója lesz. Bár a homlokzat valóban gyönyörű, Petra sokkal több, mint ez az egyetlen épület.

A Homlokzatok utcája ( The Street of Facades)

Petrát számtalan könnyebb, nehezebb úton be lehet barangolni. Vannak egyértelmű jelzések és van, hogy csak mész a „fejed után” amerre a szem ellát. Mivel egyrészt nem tudtuk biztosra mi vár ránk, másrészt nem voltunk biztosak a saját képességeinkben úgy döntöttünk, a legegyszerűbb és legkönnyebb utat választjuk.

A Homlokzatok utcája felé folytattuk utunkat.

A Homlokzatok utcája Petra ősi városának fő központjába vezet. Az utat szegélyző emlékművek egykor a magas rangú nabateus tisztviselők sírjai voltak. Néhány méterrel fentebb, a sziklákba faragott számtalan sír, apró barlangok bejáratának látszatát kelti.

A Színház ( The Theatre )

A Színház a nabteus királyság fénykorában valamikor ie. 9 – 40 között épült. Az teljes épület a világon egyedülállóként a sziklák kivájásával jött létre. kb. 8500 fő befogadására alkalmas, ezzel nagyságában megelőzi az Ammani Római Színházat. A nézőtér és a színpad kialakítása stílusában és akusztikájában is nagyon hasonlít a későbbi római színházakra.

Apropó Róma! A néhány hónappal korábbi római beszámolónkat olvastad már?

4 nap Rómában – Az Örök város, ahogy mi láttuk

Sajnos a fényviszonyok és az elhelyezkedés miatt a Színházról én nem tudtam használható képet készíteni, ezért most kivételesen ezen az ingyenes stock fotón mutatom meg nektek miről is „beszélek”.

Mindent is látni akartunk

Ha egy kicsit is nyitott vagy a világ csodáira, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy bármerre is járj gyermeki kíváncsisággal igyekezz felfedezni a környezeted. Velünk legalábbis így szokott lenni. Most is, ahogy Petra ősi romjai között sétáltunk kicsit úgy éreztük magunkat, mint a svájci utazó, J. Burkhard, aki 1812-ben hosszú évszázadok után először, első európai emberként léphetett be, az addig titkos városba. ( Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy lelkesedését mélyen titkolnia kellett, mivel csellel jutott be Petra területére. )

Mi ugyan hivatalosan voltunk itt, mégis ahogy telt az idő egyre gyakrabban kaptuk azon magunkat, hogy már megint nem bírjuk kordában tartani az érzelmeinket.

Petra csodája egyre többször fojtotta belénk a szót.

Az áldozati hely ( High Place of Sacrifice )

A Színházzal szemközti sziklafal tetején található egy ősi szentély és a hozzá tartozó áldozati hely. A kb. 150 méter magasan lévő emléket legkönnyebben lépcsőkön lehet elérni. Érdekes érzés lehet belegondolni, hogy erre a helyre valaha hétköznapi ember nem léphetett. A leírások szerint onnan fentről csodálatos kilátás nyílik mind a színházra, mind a néhány kilométerrel távolabb eső „Királysírokra”.

Mikor mi oda értünk, épp rengeteg ember igyekezett felfelé, ezért úgy döntöttünk, hogy ezt a látnivalót a tömegre való tekintettel ezúttal kihagyjuk.

Jócskán eltelt az idő, órák óta bolyongtunk már. Ettől függetlenül biztosan maradtunk volna még, de kora estére vacsora meghívásunk volt. Előző napi sivatagi vezetőnk Audah tisztelt meg minket azzal, hogy otthonába invitált.

Kerültünk hát még egy utolsót, vettünk néhány ajándék hűtőmágnest, majd azzal a tudattal, hogy a vissza út sem lesz sokkal kevesebb az ide vezetőnél elindultunk vissza a Siq szurdok irányába.

Persze a visszaúton sem bírtuk újabb és újabb rácsodálkozás nélkül, de ha valamelyikünk túl sokat álldogált volna, a másik gyorsan figyelmeztette: Két napra vettünk jegyet! Holnap úgyis visszajövünk!

Csakhogy akkor még nem is gondoltuk, hogy másnap Petra egy teljesen másik oldalát fogjuk megismerni… (folyt.köv.)

11 nap Jordániában (2.rész)

Szerző: admin | jan 30, 2024 | Jordánia

Wadi Rum, az ezer arcú sivatag, ami teljesen mást adott, mint amit vártam tőle.

Wadi Rum, a sivatag Jordánia egyik legkedveltebb látnivalója. Sok más sivataggal ellentétben nem csupán homokból áll. A sziklákkal tarkított zord táj olyan érzetet kelt, mintha egy másik bolygón járnánk. Nem hiába számtalan hollywoodi produkció forgatási helyszíne. Itt készültek többek között „A Mars mentőakció”, a Transformers, a Múmia és a Csillagok háborúja egyes jelenetei is.

Ebben az bejegyzésben a saját sivatagi Jeep túránkon és beduin szállásunk bemutatásán keresztül igyekszünk nektek tippeket adni, hogyan hozzátok ki a legtöbbet a wadi rumi látogatásotokból.

Bizonyára már ti  is találkoztatok olyan videókkal, ahol az elképzelést állítják szembe a valósággal. „Instagram vs. Reality”

Nos bevallom őszintén Wadi Rummal kapcsolatosan engem elvakított a közösségi média. Annyi gyönyörű felvételt láttam róla, annyi csodálatos leírást olvastam. Már indulás előtt ismerni véltem a nevet kapott sziklákat, a titokzatos szorosokat, a fenséges kanyonokat. Biztosan tudtam, hogy hazaérve majd én is kiposztolhatom az elmaradhatatlan homokszórós képet vagy másikat, a „naplementénél távolba merengő szerelmespár”-ost.

Aztán minden másképp alakult. És ez nem Wadi Rum hibája volt.
Sőt mi több, még csak hibának sem hiba.

Na , de ne szaladjunk ennyire előre…

Az utolsó nap Aqabában

A jordániai kirándulásunk 6. napját egy rövid aqabai  sétával indítottuk. Útközben  bankoltunk egy remélhetően utolsót, vásároltunk néhány apróságot, majd  kocsiba vágtuk magunkat és elindultunk a sivatagba.

Apropó bankolás! Ha Jordániában járva nem akartok ti is olyan extra költségekbe futni, amilyenekbe mi, mindenképpen olvassátok el a „Hogyan spórolj súlyos tízezreket a Jordániai utazásod során” című írásomat.

Kora délutánra volt megbeszélve a találkozónk Audahhal, akit kísérőnknek fogadtunk a Wadi Rum-i túránkhoz. Bár egyikünk sem rajong a kötelező látnivalókhoz szervezett fizetett programokért, ez esetben kénytelenek voltunk kivételt tenni, hiszen saját autóval nem lehet behajtani a sivatag védett területére.

Jóval korábban is érkeztünk a megbeszélt találkozási pontra, meg a gyomrunk is jelzett már, hogy ” Hahó! Kimaradt a reggeli!” így aztán fogtuk magukat és felkerestük a környék egyetlen éttermét a látogató központban azaz a Wadi Rum Visitor Centerben.

Mint utólag kiderült teljesen felesleges volt étterembe mennünk, mert kisérőnk bizony tradicionálisan tevekakán  sült meleg lepénnyel várt minket. Persze átadásnál  rögtön meg is lettünk nyugtatva: a tevekaka és a lepény között volt egy vas lap úgyhogy no para, emberi fogyasztásra alkalmas. 🙂

Miután tiszteletből másodjára is megreggeliztünk eljött az indulás pillanata. A bérelt autónkat lezártuk, átültünk egy „hófehér” platós Toyotába és elkezdődött végre a várva várt sivatagi kaland.

Wadi Rum védett területére csak az engedélyjel rendelkező egységesen fehér színű ,platós terepjárók hajthatnak be. A sivatagi un. 4X4 túrák általában megadott útvonalon, fix pontok között haladnak. Mi egy privát túrára fizettünk be, de igény esetén egy már meglévő csoporthoz is lehet csatlakozni.

Bevallom őszintén, eleinte iszonyatosan feszengtem. Képtelen voltam kikapcsolni a cikázó gondolataimat:

• – mit keresünk mi egy vad idegen ember autójában?
• – minek fizettünk ki ennyi pénzt egy kis „homokban kocsikázásért”?
• – és, ha már így alakult. … mi a nyavalyával töltjük majd el az elkövetkező közel 6 órát?

Nyugtalanságomat beszélgetéssel igyekeztem leplezni. Kapóra jött hogy a lányom kedvese igazi vonatőrült, megkértem hát Audah-t meséljen nekünk Jordánia egyetlen vonatáról, mely történetesen éppen ott állomásozott velünk szemben.

Apropó vonatok: ha Márkhoz hasonlóan téged is elvarázsol a vasút mindenképp kövesd be a YouTube csatornáját.
„Hierholcz Márk – tömegközlekedés„
Elfogultság nélkül állíthatom nagyon toppon van a srác a témában.

Egyszer csak megálltunk.

 Audah kiszállt az autóból lerúgta a cipőjét és miközben minket is erre  bíztatott megindult egy hatalmas homokdűne felé.

– Gyertek – mutatok valamit! – mondta

A dűne  magassága miatt kicsit vonakodva ugyan, de elindultunk. Hatalmas koncentrációval figyeltük minden lépésnél, hogy vissza ne csússzuk az aljára, miközben kísérőnk tanácsára tudatosan figyeltük meg a talpunk alatti homok folyton változó hőmérsékletét.

A tetőre érve egy gyönyörű kanyon képe tárult elénk. Nem, nem tudom, hogy mi volt a neve, de lenyűgöző volt és ez a lényeg.
Leültünk a homokba és érdeklődve hallgattuk kísérőnket, aki épp a homokdűnék vándorlásáról mesélt, majd közösen kipróbáltuk, milyen a saját hangunkat vissza hallani a sziklákról.

Igen, tudom visszhangnak hívják és nekünk magyaroknak nem is annyira meglepő. Kísérőnknek rögtön el is újságoltuk, hogy bizony nekünk is van egy híres visszhangzó helyünk Magyarországon, Tihanyban

Miután kikiabáltuk magunkat valami megváltozott bennem. Audah kezébe nyomtam a kamerámat, lefeküdtem az oldalamra, legurultam a homokdombról, az aljára érve ( a hóangyalok után szabadon) csináltam néhány „homokangyalt”, majd hatalmas kacagás kíséretében egy óriási játszótérnek nyilvánítottam Wadi Rumot.

Ettől a pillanattól kezdve már nem volt kérdés, hogy mit fogunk mi itt csinálni az elkövetkező közel 6 órában.

Utunkat folytatva az elénk táruló táj annyira valószínűtlennek tűnt, hogy legszívesebben minden porcikáját megörökítettem volna. A vörös homok sivatag ,a talaj fölé magasodó homokkő hegyek, a furcsa sziklaképződmények szinte kiáltottak a kamera után.

Wadi Rum, a Hold Völgye teljesen elvarázsolt….

Ezután észrevétlen telt az idő. Volt, hogy a Toyota platóján „száguldoztunk”, vagy épp megálltunk egy-egy érdekesebb sziklánál. Volt, hogy a homokban ülve beduinokkal beszélgettünk és volt, hogy kisérőnket hátra hagyva mezítláb vágtunk neki egy kiszemelt kanyonnak. Ittunk helyben főzött iszonyúan édes beduin teát és ettünk hozzá paradicsomot. Mikor pedig eljött az este a többi utazótól távol, egy titkos helyen éltük meg a sivatagi naplementét.

Ahogy a nap utolsó sugara is eltűnt a látóhatárról, vezetőnk egy kicsit sietősre fogta. Akkor még nem tudtuk mire vélni, utólag már tudjuk leendő szállásunkon már csak minket vártak a vacsora tálalásával.

Beduin barbecue (Zarb) és arab tánc. Egy sivatagi éjszaka a  csillagok alatt.

Őszintén bevallom, a 11 napos Jordán út megszervezésének során a sivatagi szállás kiválasztása volt számomra a legnagyobb kihívás. Szerettünk volna minél tradicionálisabb, ugyanakkor egy bizonyos kényelmi szintet adó élményt szerezni. A választás lehetőségét végül kiadtam a kezemből, így egy addig teljesen ismeretlen helyen, az Orbit Camp, Rum Wádiban töltöttük az éjszakát. Első sivatagi szállásnak tökéletes, összességében ami nem tetszett, az nem a szálláshelyen múlott.

A szállásainkat minden esetben Bookingon foglaltuk. A Booking előnye, hogy minél gyakrabban foglalsz, annál több kedvezményt zsebelhetsz be. Igen, mi is hallottunk már minden féle rémtörténeteket, de évek óta használjuk a felületet, soha semmi problémánk nem volt még a foglalások során.

A vacsoránk egy tradicionális beduin étel, a zarb volt. Képzeljetek el egy fém állványt roskadásig bárány, kecske meg csirke hússal, hagymával és krumplival.  Ezt valamikor a nap folyamán egy szénnel teli üregbe elásták, majd a forró homokot kemenceként használva néhány óra alatt megsütötték. Na ennek a zarbnak a kiemelésével vártak minket.

Szerencsére utolsó pillanatban épp megérkeztünk. Épp erre:

Azért nem kell aggódni, a vacsora nem csupán hús meg krumpli volt. Degeszre tömött svédasztalról válogathattunk mellé rizst, salátákat, humuszt, meg minden földi finomságot.

Vacsora után aztán megittunk még néhány pohár beduin teát,  táncoltunk egy kicsit a tábortűz körül, majd a sátrunk panoráma falán át elalvásig gyönyörködtünk a csillagokban.

Másnap korán kellett kelni. Várt ránk Petra ősi városa.

11 nap Jordániában az elképesztő csodák országában.

Szerző: admin | jan 20, 2024 | Jordánia

Részletes beszámoló a jordániai körutunkról, praktikus tanácsokkal, spórolási ötletekkel. Minden, amit az első Jordán utad előtt tudni érdemes.

Néhány hónappal ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy Rómát látni kell! Hát, jelentem: Jordániát is!!!

Persze csak akkor, ha nyitott vagy egy, a magyartól teljesen eltérő kultúrára. Ha el tudod fogadni, hogy kész káosz a közlekedés, a pontos menetrendet még hírből sem ismerik és teljesen természetes, hogy a pincér szájában cigi füstölög, miközben a frissen készült ételedet szolgálja fel.

Jordánia egy csodaország.

Jordánia, vagy hivatalos nevén a Jordán Hásimita Királyság egy közel-keleti arab állam Ázsiában.

Északról Szíria, északkeletről Irak, délkeletről Szaúd-Arábia, délnyugatról az Akabai-öböl, nyugatról pedig Izrael és a Palesztinához tartozó Ciszjordánia határolja.

Lakossága nagyrészt az iszlám követője, a hivatalos nyelve pedig az arab. (forrás:Wikipádia)

Még az ősszel döntöttünk úgy, hogy az év végét valami különleges helyen szeretnénk tölteni. Jordániára Petra ősi városa, az arab világ iránti érdeklődésünk és a sivatag miatt esett a választás.

Gyors döntés, majd sok-sok információszerzés, felkészülés, tervezés és szervezés következett. Végül 2023. december 28-án elérkezett a nagy nap, reggel 5 óra magasságában végre felszállt velünk a Rainer menetrend szerinti járata.

Nekivágtunk tehát a nagy kalandnak.

1. nap megérkezés Ammanba, szállás a Holt tengernél

Jordániának két nagy nemzetközi reptere van. Az Aqabában található King Hussein Nemzetközi Repülőtér és a fővárosban, Ammanban található Queen Alia Nemzetközi Repülőtér. Mi ez utóbbira érkeztünk, nem is volt más lehetőségünk, ebben az időszakban Magyarországról csak ide voltak járatok.

PRO TIPP:

Hogyan spórolhatsz súlyos ezreket Te is? Igy találd meg a legolcsóbb repülőjegyeket a következő utazásodhoz.

Éjfél körül indultunk Debrecenből Budapestre. Az autót Vecsésen a Twins Reptéri parkolóban hagytuk. Ár/érték/ szolgáltatás szempontokból tökéletes választásnak bizonyult. A 11 napra 14.800 ft-ot fizettünk, kaptunk mellé oda-vissza transzfert, sőt  az extra szolgáltatásoknak köszönhetően még egy külső – belső takarítással is megleptük magunkat. ( Ez utóbbi persze plusz ár ellenében.)

A gépünk 5.45-kor indult , majd 3 és fél óra repülés után 11.20-ra Ammanba is ért. Életem első időeltolódásos utazása volt. Mit  ne mondjuk nem kicsit vágott kupán. 

Leszállás után egyből a vízum ellenőrzés következett. Nekünk ugye Jordán Passunk volt, ami a kötelező vízumot is tartalmazza. Ezt ellenőrizték, és adtak mellé valami arabul írt belépési engedélyt, amivel folytathattuk az utunkat. Aki valami oknál fogva Jordan Pass nélkül érkezik Ammanba, annak 40 jodért kell vízumot váltani.

Jordánia vízum köteles ország. Arról, hogy mikor, kinek és hol kötelező vízumot váltania, hogyan jogosult valaki vízum mentességre illetve, hogy mi az a Jordan Pass és mi köze van a vízumhoz ITT olvashatsz bővebben.

A Jordan Pass ellenőrzése után még egy útlevél kontroll következett, mely relatív gyorsan zajlott. Feltettek néhány egyszerű keresztkérdést (hány napot maradunk,  melyik szállodában fogunk lakni…) majd elhangzott a bűvös mondat:

Ezt a mondatot a következő 11 napban megszámlálhatatlanszor hallottuk újra.

Miután hivatalosan is beléptünk az országba, gyorsan rákapcsolódtunk az ingyenes reptéri wifire, ami már töltötte is be az autókölcsönző cég üzenetét: Wellcome to Jordan 

Mivel Jordánia már jócskán nem az Európai Unió területe, valahogy meg kellett oldanunk a út közbeni internetezés lehetőségét (ha másért nem, hát a navigáció futtatása miatt). Az első jordán beruházásunk tehát egy helyi SIM kártya volt.

A reptéren három szolgáltató kínál SIM kártyát. Az Orange, a Zain és az Umniah. Nekünk Umniah volt, egy eset kivételével tökéletes lefedettséggel. Az a bizonyos egy eset Aqabában történt, ahol a 4 határ ( Jordánia – Szaud Arábia – Egyiptom és Izrael) valamint két nemzetközi repülőtér közelsége miatt 3,5 km-el a cél előtt minden navigációs rendszerünk összeomlott. Életünk egyik leghosszabb 3,5 km-es útja volt, mire megtaláltuk a szállásunkat. A biztonság kedvéért a következő 3 napban nem mozdítottuk el az autót a parkolóból, inkább mindenhová gyalog mentünk.

Hamarosan készítek egy összehasonlító táblázatot a kapható SIM kártyákról, melyet ITT olvashatsz.

Miután megvettük a SIM kártyát, átvettük a bérautót, elmondtunk fejenként 50 miatyánkot a vezetési moráljuk miatt, el is indultunk az első helyszínre, az

O Beach Holtelbe, a Holt tenger partjára.

A Holt tenger, Madaba és a Nebo hegy

Az első 2 napot a Holt tenger partján töltöttük , itt volt a hadiszállásunk. A Holt tengerről azt kell tudni, hogy csak a nevében tenger. Valójában egy óriási sós tó, Jordánia, Ciszjordánia (Palesztina) és Izrael között. Ha másról nem is, a Holt tengeri iszap jótékony hatásáról, vagy a Holt tengeri tekercsek ősi titkairól már bizonyára te magad is hallottál. Számtalan dolog van persze, amit érdemes még tudni róla, ezeket szedtem össze a 10 + 2 érdekesség, melyet talán nem tudtál a Holt tengerről című bejegyzésemben.

A szállásunk szuper volt. Hatalmas lakosztály, gyönyörű tengeri kilátással. A személyzet leste minden kívánságunkat, néha már-már zavaróan udvariasan. A konyha kifogástalan, esténként az étlapról rendeltünk, reggelente pedig svédasztalról csemegézhettünk a jordán finomságokból.

És, hogy mindezt mennyiért? Hamarosan készítek egy pénzügyi összefoglalót is az útról, melyet ITT osztok majd meg veletek. Addig is, míg össze nem számolom előzetesen annyit, hogy olcsóbb volt, mint gondolnátok!

A Holt tenger mellett töltött három nap alatt meglátogattuk a mozaikjairól és szőnyegeiről híres Madabát, felmentünk a Nebo hegyre, ahonnan a Biblia szerint Mózes meglátta az ígéret földjét, megnéztük a Holt tengeri Múzeumot és természetesen kipróbáltuk azt a híres holt tengeri lebegést is.

3. nap Kerak vára és irány Aqaba

A 3. nap reggelén elköszöntünk az O Beach Hotel személyzetétől és elindultunk a következő szállásunkra az aqabai Luciana Hotel by BRATUS-ba. Útközben még beiktatunk egy látogatást a Ma’in Hot Springs-hez, azaz a forró vízű forrásokhoz, majd elmentünk Kerak várába, amelynek a tövében szerintem az eddigi utazgatásaink alatt kipróbált leglazább házi étteremben ebédeltünk meg. A kaja nem volt épp a legfinomabb, az ára pedig kimondottan borsos volt, (bár gyanítom, hogy az ár képzés hasra ütés szerűen zajlott), de így utólag úgy gondoljuk ez is egy újabb a „sokáig fogjuk még emlegetni” történetek közül.

Készítettem egy néhány perces kis filmet erről a bizonyos étteremről.

Azt gondolom, már említenem sem kell, hogy az Aqabába vezető út is tele volt csodával. Bár a beszámolók szerint Jordánia 3 nagy autópályája közül az általunk használt, a Holt tenger partján végig futó 65-ös mentén van a legkevesebb látnivaló, mi valahogy mégsem győztünk betelni a látvánnyal. A Holt tenger sópartjai, az út melletti zöldségárusok, ezernyi kisebb – nagyobb sátor tákolmány, na és az állatok. Tevék, kecskék, szamarak mindenhol.

Hosszú kilométereken keresztül éreztük úgy, mintha egy szabályos elválasztó vonalon autóznánk, mely éles határa a dús növényzetű zöldellő tereknek és kopár sivatagnak, miközben olykor a távolban, olykor közvetlen mellettünk magasodtak felfoghatatlan sziklafalak, vagy épp omlottak alá hihetetlen szakadékok.

Aztán megérkeztünk Aqabába.

Jordánia egyetlen vörös tengeri kikötő városa az ország egy teljesen más oldalát mutatta meg. A Holt tenger „lebegő nyugalma” és a környező hegyek lenyűgöző látványa után, estére belevetettük magunkat Aqaba nyüzsgő éjszakai forgatagába.

4-5. nap Aqaba, a Vörös tenger gyöngyszeme

Vannak dolgok, amelyeket európai emberként teljesen természetesnek gondolunk. Ilyen például, ha egy szállás jó közel van a tengerparthoz, akkor csak simán lesétálok és strandolok egyet. Igen ám, de az arab világban gyakran mások a játékszabályok.

Aqabában két nagy területen tudsz megszállni. Van ugye a belváros, a bazárral, éttermekkel, tengerparttal, kikötővel, mecsetekkel és piaccal. Persze, hogy turistás, de egyúttal az itt élők hétköznapi valósága is. Másrészt van egy üdülőtelep néhány kilométerre a város mellett, mely a tisztaság, a nyugalom, az arab világ luxusa európai engedményekkel. Lásd a legfontosabb: ez utóbbi helyen senki nem néz csúnyán, ha pl. bikiniben strandolsz!

Néhány nappal később, már Ammanban találkoztunk egy magyar párral, akik arról panaszkodtak, hogy soha többé Jordánia! Micsoda csalódás volt nekik, hogy kinézték őket az arabok az aqabai strandon. Arra a kérdésemre, hogy miért nem mentek el ingyenes transzferrel a Berenice Beachra az volt a válasz: „Csak nem fizetünk fejenként 13 JOD belépőt, hogy a tengerbe mehessünk!” Nos nézőpont kérdése. Lényeg az, hogy ha Aqabában bikinizni vágytok, akkor érdemesebb az üdülőtelepen található nagyobb szállodák valamelyikében megszállni, azok általában privát magán stranddal rendelkeznek, ahol nem gond az európai viselet.

No! Mi viszont a belvárosban szálltunk meg. Annak is a legélőbb, legnyüzsgőbb, legforgalmasabb részén. Reggel a közeli mecset imára hívó hangjára ébredtünk, napközben óriásiakat sétáltunk, megnéztük a Malmuk erődöt, a helyi piacot, bóklásztunk a tengerparton és a kikötőben, éjszaka pedig szó szerint bele vetettük magunkat a bazári forgatagba.

Enni szinte minden esetben egy kieső, turista mentes helyi kifőzdében ettünk, őrülten finomakat és hatalmas adagot. Ráadásul volt olyan eset, mikor a kifizetett „néhány falat étel” helyett egy egész menüt kaptunk a pénzünkért ajándékba. Nem volt túl gyakori a turista arra felé, így akartak kedveskedni nekünk.

Ez a kép már Ammanban készült a híres Hashem étteremben a Down Town-on. A királyi család által is látogatott falafelezőt ammani segítségünk Szász Zita mutatta meg nekünk. Ha a Jordániába utazol és szükséged van bármilyen segítségre, ügyintézésre vagy kisérőre Zitát 100%-ban ajánljuk. Eléred őt a nevére kattintva facebook oldalán, vagy a blogom Fontos linkek és hivatkozások menüpontjában.

Ha pedig kíváncsi vagy, mik voltak a kedvenc ételeink a Jordán utunk során, akkor mindenképp olvasd el a 10+1 kihagyhatatlan étel, amit mindenképp kóstolj meg, ha Jordániában jársz című bejegyzést.

Búvárkodás, sznoerkelezés, üveg fenekű csónakok. A lenyűgöző tenger alatti világ felfedezése Aqabában.

Ha Aqabában jársz, semmiképp ne hagyd ki, hogy megcsodáld a kristálytiszta Vörös tenger élővilágát. Igényeidhez és merészségedhez mérten több módon is megteheted ezt.

• Meglátogathatod az Aqaba Aquarium Múzeumot
• Felülhetsz egy Glass Boatra, azaz egy üveg fenekű csónakra
• Választhatsz egy tetszőleges helyszínt közel a parthoz, ahol egy maszk és egy pipa segítségével a víz alá láthatsz, azaz sznorkelezhetsz
• Vagy kihajózhatsz, palackot csatolhatsz és búvárkodhatsz is

Én ez utóbbit választottam!

A búvárkodás lehetőségét szintén Szász Zitának köszönhetjük. Ő volt az aki leszervezte nekünk ezt a túrát, garantáltan egy olyan társasággal, akikhez én is gondolkodás nélkül irányítok majd ezen túl minden Jordániában búvárkodni vágyót.

Bár van víz alatti kamerám, sem a Holt tenger sózátonyait, sem a Vörös tenger koralljait nem sikerült megörökítenem. Azaz, dehogy nem! Itt van mind az emlékezetünkben.

A búvárkodásról viszont Yazan Alsaad a SeaGuard Aqaba – Diving, Snorkeling & Voyages  tulajdonosa, aki személyesen kísért és szó szerint végig fogta a kezem készített egy rövid kis felvételt. Ezt a képet abból a videóból mentettem ki.

6.nap Egész napos jeep túra, beszélgetés a beduinokkal, vacsora a „föld alól” és éjszaka a sivatagban. Egy tökéletes nap története Wadi Rumban, Jordánia vörös sivatagában.

Kedves olvasó! A következő 6 nap eseményei még feltöltés alatt vannak. Köszönöm, ha eddig velem tartottál, ígérem hamarosan folytatom. Addig is, míg a további részek elkészülnek, írj nekem kérlek egy hozzászólást, hogy mi tetszett, mi nem, miről olvasnál még szívesen. A véleményed fontos nekem! Köszönöm előre is.

Hamarosan jövök! Addig talán ezek a régebbi írásaim is érdekelhetnek:

• Irány Egyiptom! 10+1 dolog, amit tudnod kell mielőtt elindulsz.
• 2 nap Kairóban. Útmutató első látogatóknak.
• VENDÉG CIKK – „Párizs nekem a szerelmem” – egy francia hétvége emlékei
• 48 óra Lagosban. Mit érdemes megnézni Portugália egyik legszebb városában?
• Hol szálljak meg Brnoban, Csehországban? – Kipróbáltuk a Theatre Brno Apartments-ot!