11 nap Jordániában (3. rész)
Ez a bejegyzés a 11 napos Jordán körutunkról szóló beszámoló 3. része. Az előző kettőhöz hasonlóan közkívánatra ez is kicsit személyesebb, sztorizósabb bemutatása lesz a kalandjainknak. Ha téged inkább csupán a konkrét tények és információk érdekelnek, akkor is fuss végig a szövegen! Rengeteg hivatkozást és linket találsz majd benne, melyek a számodra érdekes dolgokat rejtik.
Jordániai körutazásunk 7. napján végre megérkeztünk arra a helyre, ami eredetileg a fő motivációnk volt erre az utazásra.
Petra!
Petra, a sziklákba vájt rózsapiros város, az elveszett, majd újra felfedezett csoda. A hely, amibe anno ismeretlenül is beleszerettem. Nem véletlen…
Petra történelme
Vannak olyan helyek, melyeket annyi alkalommal láttál már filmeken vagy fotókon, hogy már szinte valóságként ismerni véled. Ilyen a Kölni Dóm, a római Colosseum, és ilyen a jordániai Petra is. Egyike azoknak a helyszíneknek, amelyek mindannyiunk fantáziáját megmozgatják.
Ha máshol nem, a Múmia széria, a Transformers vagy az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag című filmekben már bizonyára te is megcsodáltad ezt a mesebeli rózsaszín várost
A jordániai Petra a világ 7 új csodájának egyike. „A sivatag sziklái között megbúvó egykori karavánközpont egy arab néptörzs, a nabateusok virágzó fővárosa volt.” (idézet: Wikipédia) Jordánia délnyugati részén a Vörös-tenger és a Holt-tenger között fekszik hegyekkel és sivataggal körbe véve. Egykori virágzásának egyik fő oka a földrajzi elhelyezkedése. „Ebben az elszigetelt, nehezen megközelíthető sziklafalaktól bezárt völgyben két ősi karavánút keresztezte egymást: az egyik észak-déli irányban haladt Damaszkuszból, illetve Dél-Arábiából (tömjénút), a másik kelet-nyugati irányban a Perzsa-öbölből, illetve Egyiptomból.” (idézet: Wikipédia)
Elhelyezkedése mellett a másik nagy előnye a víz készlete volt. A vízgazdálkodáshoz nagyon értő nabateusok hihetetlen precizitással a sziklákba vájt csatornákon keresztül vezették be a vizet Petrába, ezzel egy virágzó oázist létrehozva a sivatagi tájban. Nem hiába tehát, hogy volt időszak, mikor 25 000 ember is élt Petrában.
Előző este a Wadi Rum sivatagban aludtunk, onnan indultunk korán reggel Petra felfedezésére. Ha esetleg nem olvastad még a sivatagi beszámolónkat EZEN A LINKEN megtalálod.
Petra Látogató Központ (Visitor Center)
Körülbelül fél kilenckor értünk a Petra melletti Wadi Musába. A bérelt autónkat egy közeli ingyenes parkolóban hagytuk, ahonnan pár perc alatt lesétáltunk a Petra főbejáratának számító Petra Visitor Centerhez. A sivatagtól megtett közel 2 órás út után boldogan fedeztük fel, hogy a központban megfelelő mennyiségű toalett és már nyitva tartó étterem is található. Ez utóbbiban gyorsan el is fogyasztottuk az aznapi első főzött kávénkat.
Jordánia vízum köteles ország, ha azonban minimum 3 éjszakát a területén maradsz mindenképpen érdemes meggondolni az un. Jordan Pass megvételét. Ez a digitális igazolás tartalmazza egyrészt a vízumot, másrészt ingyenes belépést biztosít közel 40 jordániai látványossághoz, bele értve Petra városát is.
A Jordan Passról ITT olvashatsz bővebben
Fontos tudnod!
Ha Petrába mész, az útleveled mindenképp legyen nálad!
A romokhoz való belépés előtt a látogató központ pénztárában ki kell váltanod egy papír alapú belépőjegyet (akkor is, ha Jordan Pass-od van) illetve itt is, majd később a közvetlen bejáratnál is ellenőrzik az útleveledet.
Ha hozzánk hasonlóan te is több napot tervezel Petrában tölteni, mindenképp őrizd meg a kapott jegyet, mert a többi napra is ez lesz érvényes!
A látogató center önmagában nem túl nagy. Képzeljetek el egy tágas szabad teret, a korábban már említett vizes blokkokkal, egy – két étteremmel, egy kisebb múzeummal, a főpénztárral és indokolatlanul sok ajándék bolttal. Bár első pillantásra úgy tűnik, jó ötlet itt beszerezni a meglepetésnek szánt csecsebecséket, meglepő módon néhány kilométerrel beljebb, az ősi város szívében sokkal olcsóbban hozzájuthattok az áhított szuvenírekhez.
Ezt persze akkor én még nem tudtam, így az árakat meglátva nagy örömömben gyorsan vettem is magamnak egy tradicionális jordán fejkendőt, melyet extra szolgáltatásként hivatalosan a fejemre is köttettem.
Ebben a pillanatban már semmi akadálya sem volt annak, hogy végre hivatalosan is elinduljunk.
Apró információ: A Jordániában mindenhol kapható kockás fejkendők közül a piros-fehér a tradicionális jordán, míg a fekete-fehér a palesztin emberek viselete. A kendőket a férfiak egy fekete kör alakú rögzítővel viselik.
A Dzsin sziklák és az Obeliszk sír ( Djinn Blocks)
Bár a belépőjegy mellé kaptunk egy nyomtatott információs térképet, valamint több helyen is lehetőségünk lett volna a kirakott QR kódok segítségével ingyenes offline mobil „idegen vezetőt” igénybe venni, mi nem éltünk ezekkel a lehetőségekkel. Igy esett, hogy az első „hivatalos” látnivalót a „Dzsin sziklákat” bizony nem fotóztam le. Nem, mintha nem láttuk volna, hiszen a 4 óriás „kúp” az alattuk megbúvó ajtóval igazán impozáns látvány volt így kezdésnek, csak mikor épp ott voltunk a pillanatot élveztük és nem a leendő blogbejegyzésem felépítése járt a fejemben.
Az Obeliszk sírral már más a helyzet. Őszintén bevallom, még úgy sem tudom biztosra mondani: „Igen, láttam!”, hogy mostanra már pontosan utána kerestem, melyik alakzatot illették ezzel a névvel. Bár abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a kettő nem egy és ugyanaz-e. 🤣
Petra „bejárata” a Siq
Miután elhagytuk a Dzsin sziklákat, elhaladtunk néhány lovas, szamaras, tevés vagy golf autós segítséget ajánlgató beduin mellett és kigyönyörködtük magunkat a végtelen sziklaszirtek látványán elérkeztünk Petra hivatalos bejáratához, a Siq szurdokhoz.
Petra egyik fő varázslata, hogy már a bejáratának számító Siq szurdokba való belépéskor úgy érzed, valami hihetetlen csodának lettél a részese.
Emlékszem, ahogy ott sétáltunk a néhol 80-100 méter magas , helyenként mindössze 2-3 méter széles hegyvágatban egyszer csak azon vettem észre magam, hogy potyognak a könnyeim a boldogságtól.
( Igen, ez már a második alkalom, hogy Jordánia gyönyörűségei sírásra késztettek.)
Nem rohantunk. Számunkra nem csak az a bizonyos Insta kép volt a cél.
Lassan mentünk, gyakran meg-megálltunk. Igyekeztünk felfedezni a régi emberek kéznyomait, eljátszottunk a fantáziánkkal életre keltett alakzatokkal és nem győztünk betelni a természet alkotta fantasztikus szín és formavilággal.
S mindeközben folyamatosan ízlelgettük újdonsült felfedezésünket: mi magunk is porszemek vagyunk a világ nagy sivatagában.
A kb.1,2 km. hosszú kanyargó Siq szurdok egyfajta biztonságot is nyújtott a városnak. Bár mi kimondottan nem szeretjük a kötelező pontokon végig vezetett csoportos túrákat, bevallom volt néhány alkalom, amikor fél füllel mégis kihallgattam egy-egy idegenvezető néhány mondatát miközben elmentünk a csoportjuk mellett. Innen tudom, hogy az út mentén számos titkos kamra szolgálta a várost védő katonák elbújását, illetve emiatt figyeltünk fel erre a sziklafalba vésett karaván részletre is.
A Kincstár (The Treasury / Al Khazna)
Nem tudom mennyi ideje sétáltunk már a szűk szurdokban, mikor egyszer csak hirtelen „minden” elsötétült, majd néhány lépéssel később, valami óriási kontrasztot produkálva egy végtelenül napfényes térbe vezetett minket.
Megérkeztünk a Kincstárhoz.
A Kincstár Petra leghíresebb épülete. A csaknem 40 méter magas korinthoszi oszlopokkal díszített homlokzat tetején egy temetési urna található, mely a legenda szerint ősi ereklyéket rejt magában. A Kincstár a nevével ellentétben mégsem kincseket rejtett. A hely az egykori nabateus királyok mauzóleumaként szolgált. Bár a testeket nem itt temették el, a ravatal és a búcsúajándékok itt kaptak helyet.
Miközben ott álltam álmaim épülete előtt azon gondolkodtam, vajon nem lehetséges-e az, hogy a kincstárnak hívott emlékhely valójában mégis ezernyi kincset rejt magában. Az alkotás csodáját, az építészeti tudást, a vízgazdálkodás , a kereskedelem és az irányítás tudományának kincseit. A nabateusok értékeit.
A Kincstár előtti tér a valóságban sokkal kisebb, mint gondoltam. Ez persze nem azt jelenti, hogy szűkös lenne, főleg miután óriási szerencsénkre igazán nem volt nagy látogató tömeg körülöttünk. Közvetlen a Kincstárral szemben egy ajándék bolt, egy kis büfé és vizes blokkok találhatók. A Kincstár előtt két teve „várja” a fotózkodni vágyókat, a homlokzat előtt pedig szinte mindenki megáll az elengedhetetlen emlék fotó elkészítésére. ( Igen! Mi is. 😊)
Bárhová is vezessen utunk, indulás előtt mindig igyekszem jó alaposan felkészülni. Nem volt ez másképp most sem. Rengeteg blogot olvastam, videót megnéztem, a híres Instagram fotókról nem is beszélve. Emiatt aztán kimondottan feltűnt, hogy hosszú percek ott tartózkodása múlva sem „támadt le senki” fantasztikus kilátást ígérve némi dinárért cserébe a szemben lévő szikla tetőről. ( Így utólag azt gondolom a helyszínen posztoló rendőrök lehettek az oka, hogy nem zaklatott minket senki hihetetlen ajánlattal)
Jordániában a rendőrök jelenléte amúgy is hihetetlenül magas volt. A Holt-tengertől Aqabáig, Wadi Rumtól Petráig számtalan helyen állítottak, vagy lassítottak le minket az út menti ellenőrző pontokhoz érve. Gondunk persze egyszer sem volt. Az esetek 100%-ban egyszerűen megkérdezték honnan jöttünk, jól érezzük-e magunkat(!) majd széles mosollyal ennyit mondtak:
” Wellcome to Jordan!”
Akármelyik felületen is keress információt a jordániai Petráról, az első kép, amit találsz egészen biztosan a Kincstár fotója lesz. Bár a homlokzat valóban gyönyörű, Petra sokkal több, mint ez az egyetlen épület.
A Homlokzatok utcája ( The Street of Facades)
Petrát számtalan könnyebb, nehezebb úton be lehet barangolni. Vannak egyértelmű jelzések és van, hogy csak mész a „fejed után” amerre a szem ellát. Mivel egyrészt nem tudtuk biztosra mi vár ránk, másrészt nem voltunk biztosak a saját képességeinkben úgy döntöttünk, a legegyszerűbb és legkönnyebb utat választjuk.
A Homlokzatok utcája felé folytattuk utunkat.
A Homlokzatok utcája Petra ősi városának fő központjába vezet. Az utat szegélyző emlékművek egykor a magas rangú nabateus tisztviselők sírjai voltak. Néhány méterrel fentebb, a sziklákba faragott számtalan sír, apró barlangok bejáratának látszatát kelti.
Pro tipp: a sírok nagy része a turisták számára is látogatható, ellentétben Petra sok más építményével. Kíváncsi vagy, mit hol találsz, és pontosan mit érdemes tudni róla? Töltsd le a hamarosan megjelenő, „Petra titkai térképen- minden, amit tudnod érdemes a jordániai Petra városáról” című e-bookomat.
A Színház ( The Theatre )
A Színház a nabteus királyság fénykorában valamikor ie. 9 – 40 között épült. Az teljes épület a világon egyedülállóként a sziklák kivájásával jött létre. kb. 8500 fő befogadására alkalmas, ezzel nagyságában megelőzi az Ammani Római Színházat. A nézőtér és a színpad kialakítása stílusában és akusztikájában is nagyon hasonlít a későbbi római színházakra.
Apropó Róma! A néhány hónappal korábbi római beszámolónkat olvastad már?
4 nap Rómában – Az Örök város, ahogy mi láttuk
Sajnos a fényviszonyok és az elhelyezkedés miatt a Színházról én nem tudtam használható képet készíteni, ezért most kivételesen ezen az ingyenes stock fotón mutatom meg nektek miről is „beszélek”.
Mindent is látni akartunk
Ha egy kicsit is nyitott vagy a világ csodáira, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy bármerre is járj gyermeki kíváncsisággal igyekezz felfedezni a környezeted. Velünk legalábbis így szokott lenni. Most is, ahogy Petra ősi romjai között sétáltunk kicsit úgy éreztük magunkat, mint a svájci utazó, J. Burkhard, aki 1812-ben hosszú évszázadok után először, első európai emberként léphetett be, az addig titkos városba. ( Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy lelkesedését mélyen titkolnia kellett, mivel csellel jutott be Petra területére. )
Mi ugyan hivatalosan voltunk itt, mégis ahogy telt az idő egyre gyakrabban kaptuk azon magunkat, hogy már megint nem bírjuk kordában tartani az érzelmeinket.
Petra csodája egyre többször fojtotta belénk a szót.
Az áldozati hely ( High Place of Sacrifice )
A Színházzal szemközti sziklafal tetején található egy ősi szentély és a hozzá tartozó áldozati hely. A kb. 150 méter magasan lévő emléket legkönnyebben lépcsőkön lehet elérni. Érdekes érzés lehet belegondolni, hogy erre a helyre valaha hétköznapi ember nem léphetett. A leírások szerint onnan fentről csodálatos kilátás nyílik mind a színházra, mind a néhány kilométerrel távolabb eső „Királysírokra”.
Mikor mi oda értünk, épp rengeteg ember igyekezett felfelé, ezért úgy döntöttünk, hogy ezt a látnivalót a tömegre való tekintettel ezúttal kihagyjuk.
Jócskán eltelt az idő, órák óta bolyongtunk már. Ettől függetlenül biztosan maradtunk volna még, de kora estére vacsora meghívásunk volt. Előző napi sivatagi vezetőnk Audah tisztelt meg minket azzal, hogy otthonába invitált.
Kerültünk hát még egy utolsót, vettünk néhány ajándék hűtőmágnest, majd azzal a tudattal, hogy a vissza út sem lesz sokkal kevesebb az ide vezetőnél elindultunk vissza a Siq szurdok irányába.
Persze a visszaúton sem bírtuk újabb és újabb rácsodálkozás nélkül, de ha valamelyikünk túl sokat álldogált volna, a másik gyorsan figyelmeztette: Két napra vettünk jegyet! Holnap úgyis visszajövünk!
Csakhogy akkor még nem is gondoltuk, hogy másnap Petra egy teljesen másik oldalát fogjuk megismerni… (folyt.köv.)
