Csíksomlyói búcsú 2025: őszinte beszámoló hitről, érzelmekről és élményekről
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom: ez a Csíksomlyóról szóló írásom volt az egyik legnehezebb, amit megalkottam. Lassan 3 hónapja volt már és én lassan 3 hónapja tervezem, írom, fogalmazom, készre jelentem, aztán mégis csak módosítom . Egyszerűen képtelen vagyok elkészülni vele.
Annyira szeretném tökéletesen átadni azt az érzést, azokat az energiákat, azt az összetartozást amit ott átéltünk. Talán nem is lehet, talán nincsenek is szavak, amik leírhatnák, és talán pont emiatt nem érzem sosem elég hűnek a már kész szövegem.
De, akkor mégis, miért futok neki újra és újra ennek a cikknek, ahelyett, hogy szimplán leírnám tessék, itt van MINDEN, AMIT A CSíKSOMLYÓI BÚCSÚRÓL TUDNOD KELL AZ ELSŐ LÁTOGATÁSOD ELŐTT?
Azt hiszem azért, mert a Csíksomlyói búcsú számunkra nem csak egy esemény, hanem egy álom megvalósulása volt.
Egy élmény, ami belém ivódott, átjárta minden sejtemet és minden alkalommal, ha csak visszagondolok rá, újra és újra átérzem azt a különös erőt, békét és szeretetet, amit ott éreztem.
Persze, ha te az az olvasó vagy, aki tényleg csak a konkrét tényekre kíváncsi, akkor jó hírem van! Neked erre a cikkemre van szükséged:
CSíKSOMLYÓI BÚCSÚ 2026 – ÚTMUTATÓ ÉS INSPIRÁCIÓ ELŐSZÖR UTAZÓKNAK
Aki pedig nem fél az érzelmektől, annak itt egy kis szubjektív beszámoló A Csíksomlyói búcsúról, ahogy én éltem meg.
Csíksomlyói búcsú – Az előkészületek.
A terv egyszerű volt.
Néhány órával az indulás előtt megérkezünk Magyarországra. Megvárom, amíg Fecó fiam végez a munkában, beülünk a kocsiba, elgurulunk Csíksomlyóba, átéljük a búcsút, kószálunk kicsit céltalanul, majd két nap múlva hazatérünk.
Aztán persze semmi sem úgy történt, ahogy elterveztem.
Szerencsére…
Az első, amin módosítottunk, az az odajutás módja. Bár az autó adott volt, a távolság és a rendelkezésünkre álló rövid idő miatt inkább repülőre váltottunk. Mégis csak egyszerűbb volt 50 perc alatt megtenni az út legnagyobb részét közel 10 óra helyett. (És akkor még a helyismeret hiányáról és a lehetséges dugókról nem is beszéltem.)
A második változtatás az utolsó pillanatban lefoglalt Booking-os szálláshelyünk visszamondása. Bevallom őszintén, introvertált ember lévén hatalmas nagy lelkierő kellett ahhoz, hogy elfogadjam egy akkor még vadidegen csángó-székely házaspár önzetlen felajánlását, hogy velük tartsunk a búcsúba. Ez a két fantasztikus ember nem csak a saját otthonát, de még az autójukat és sok tízéves tapasztalatukat is felajánlották, mellyel ígéretük szerint segítettek nekünk az ott tartózkodásunk alatt.
Hát így kezdődött a mi életre szóló kalandunk, az első találkozásunk Csíksomlyóval.
Megérkezés Erdélybe
A gépünk péntek reggel landolt Brassó apró repterén. Sosem felejtem azt az érzést, mikor először pillantottam meg a várost körülölelő Kárpátok méltóságteljes vonulatait. Tudni kell rólam, hogy alapjában véve is „hegymániás” vagyok, és mivel „teljesen logikus módon” egy „teljesen palacsinta országban” élek, néha – néha már szinte elvonási tüneteim vannak a fenséges magaslatok irányába.
Persze volt nekem ott akkor egy másik, egy még nagyobb örömforrásom is. A Kárpátok szépségének látványa sem ért fel azzal a boldogsággal, amit azért éreztem, mert olyan sok év és annyi megküzdött kihívás után végre beteljesült: fél lábbal már Csíksomlyón vagyunk, mi ketten, közösen, én és a FIAM. Közel 10 éves vágyunk teljesült.
Felkészülés Csíksomlyóra: Járassuk be magunkat!
Vendéglátóink értünk jöttek a terminálhoz, majd egy gyors bemutatkozás után már útnak is indultunk Brassóba, hogy mint ezeréves barátok minden pillanatát kiélvezhessük az erdélyi tartózkodásunknak.
Az Erdélyben töltött három nap alatt közösen bebarangoltuk Brassót, Sepsiszentgyörgyöt, Csíkszeredát és Csíksomlyót, „belekóstolhattunk” Kézdivásárhelybe és meglátogattuk az „Ezer éves határt”, Gyimesbükköt is.
Ezen élmények beszámolói folyamatosan kerülnek fel a blogra és a YouTube csatornánkra. Ha valamelyik nevet most kéknek látod, az máris kattintható. Kellemes időtöltést azokhoz is.
Végre elérkezett: Indulás Csíksomlyóra!
A pünkösdi búcsú napján nagyon korán keltünk. Bár alig néhány órát aludtunk, egy szemernyi fáradtságot sem éreztünk. (Mondjuk azért arra kíváncsi vagyok, vajon Fecó mennyire tartja „költői túlzásnak” ezt az utóbbi mondatot saját magára nézve…) Na jó! Én nem éreztem magam fáradtnak. Doppingolt a tudat, hogy hova tartunk.
Az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy házigazdáink Melinda és József nem először indulnak a csíksomlyói forgatagba. Olyan tökéletes profizmussal készültek az eseményre, hogy öröm volt még nézni is. Hát még részt venni benne.
Kényelmes ruha, túrabot, egy teljes piknik felszerelés, enni való, inni való összekészítve…. És már indultunk is.
Azt hiszem, most megint elakadtam. Szükségem lenne valami nagyszerű jelzőre. Valamire, ami tökéletesen és hitelesen visszaadja Erdély gyönyörűségét. Többek közt azt a tájat, ami a Csíksomlyóra vezető utunkat szegélyezte.
Talán, a fenséges, vagy a káprázatos? Nem tudom. Azt mondják, néha a képek többet mondanak ezer szónál. Talán ez esetben is bejön ez a teória.
Fokozódó érzelmek, láthatatlan kötelékek!
Már az indulás pillanatától volt valami különös vibrálás a levegőben. Valami láthatatlan kapocs köztünk és a körülöttünk haladó emberek között. Ahogy egyre több útmentén gyalogló, bicikliző vagy szekéren haladó emberrel néztünk össze, ahogy egyre több minket pásztázó szempár jelezte, „Tudom hova mentek, mi is arra tartunk” , mint valami megmagyarázhatatlan kollektív tudat kötött össze több százezer embert, akik ugyan azért jöttek. Átélni egy közös, nagy történetet, aminek mindannyian a részesei vagyunk.
Csíkszeredára érve aztán mindez, ha lehet még hatványozódott. Az autót hátrahagyva gyalogosan csatlakoztunk a hömpölygő tömeghez.
Nézzétek! Az ott a két Somlyó, közte a nyereg, most még üresen. – mutatott a hegygerincre Melinda. – Hamarosan teli lesz, magyarral mindenütt míg a szem ellát.
Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor először merült fel bennem a kérdés: Vajon el fogunk mi ennyien férni ott fent?
A Csíksomlyói Kegytemplom és a személyes csodaérzetem
Nem igen tudom pontosan mennyit haladhattunk a tömeggel. Talán csak néhány métert, talán néhány kilométert. Akkor és ott sem az idő, sem a tér nem volt mérhető. Azt tudom csak, hogy folyamatosan forogtam. A kamerámmal pásztáztam, hol előre, hol a hátam mögé. Próbáltam képekbe foglalni azt, amiról már akkor sejtettem nem lesz egyszerű csupán szavakkal átadni.
Szóval, ahogy így forgolódtam, az út egyszer csak elkanyarodott, és ahogy újra előre néztem a „semmiből ott állt előttem” a személyes csodám, maga a Kegytemplom. Hatalmasan, mégis szelíden magasodott fölém, mintha egyszerre „fedne meg hitetlenségemért” és hívna magához szelíden csak annyit suttogva: „megérkeztél!”
Ebben a pillanatban még biztosan hittem, hogy szó szerint is megérkeztünk.
Pedig még csak az út felénél jártunk.
Figyelem! Ha tetszett a beszámolóm első része, tarts velem a jövő héten is. A folytatásban mesélek a közelben lévő borvízforrásról, megtudhatod „mi fán terem” az a Barátok feredóje, bekukkanthatsz velünk a Szalvator kápolnába és szó szerint meghallgathatod, hogyan hangzott több százezer torokból egyszerre a Székely himnusza Hármashalom oltár előtti nagyréten.
Fontos! A blogunk társult partner linkeket is tartalmaz. Ha az általunk megosztott hivatkozások valamelyikén foglalsz szállást vagy vásárolsz terméket, szolgáltatást azzal segítesz minket. A bizalmad fontos számunkra! Csak olyan dolgokat ajánlunk, melyet mi magunk is rendszeresen használunk és nem csalódtunk benne.
Irány Egyiptom! 10+1 dolog, amit tudnod kell mielőtt elindulsz.
2 nap Kairóban. Útmutató első látogatóknak.
VENDÉG CIKK – „Párizs nekem a szerelmem” – egy francia hétvége emlékei
48 óra Lagosban. Mit érdemes megnézni Portugália egyik legszebb városában?
Hol szálljak meg Brnoban, Csehországban? – Kipróbáltuk a Theatre Brno Apartments-ot!
Lesz munka, csak fizess! – Életünk Hollandiában 3.
Az elhatározás és az első lépések – Életünk Hollandiában 2.
Hogyan lett egy őrült ötletből új élet Hollandiában?
