Wadi Rum, az ezer arcú sivatag, ami teljesen mást adott, mint amit vártam tőle.
Wadi Rum, a sivatag Jordánia egyik legkedveltebb látnivalója. Sok más sivataggal ellentétben nem csupán homokból áll. A sziklákkal tarkított zord táj olyan érzetet kelt, mintha egy másik bolygón járnánk. Nem hiába számtalan hollywoodi produkció forgatási helyszíne. Itt készültek többek között „A Mars mentőakció”, a Transformers, a Múmia és a Csillagok háborúja egyes jelenetei is.
Ebben az bejegyzésben a saját sivatagi Jeep túránkon és beduin szállásunk bemutatásán keresztül igyekszünk nektek tippeket adni, hogyan hozzátok ki a legtöbbet a wadi rumi látogatásotokból.
Bizonyára már ti is találkoztatok olyan videókkal, ahol az elképzelést állítják szembe a valósággal. „Instagram vs. Reality”
Nos bevallom őszintén Wadi Rummal kapcsolatosan engem elvakított a közösségi média. Annyi gyönyörű felvételt láttam róla, annyi csodálatos leírást olvastam. Már indulás előtt ismerni véltem a nevet kapott sziklákat, a titokzatos szorosokat, a fenséges kanyonokat. Biztosan tudtam, hogy hazaérve majd én is kiposztolhatom az elmaradhatatlan homokszórós képet vagy másikat, a „naplementénél távolba merengő szerelmespár”-ost.
Aztán minden másképp alakult. És ez nem Wadi Rum hibája volt.
Sőt mi több, még csak hibának sem hiba.
Na , de ne szaladjunk ennyire előre…
Az utolsó nap Aqabában
A jordániai kirándulásunk 6. napját egy rövid aqabai sétával indítottuk. Útközben bankoltunk egy remélhetően utolsót, vásároltunk néhány apróságot, majd kocsiba vágtuk magunkat és elindultunk a sivatagba.
Apropó bankolás! Ha Jordániában járva nem akartok ti is olyan extra költségekbe futni, amilyenekbe mi, mindenképpen olvassátok el a „Hogyan spórolj súlyos tízezreket a Jordániai utazásod során” című írásomat.
Kora délutánra volt megbeszélve a találkozónk Audahhal, akit kísérőnknek fogadtunk a Wadi Rum-i túránkhoz. Bár egyikünk sem rajong a kötelező látnivalókhoz szervezett fizetett programokért, ez esetben kénytelenek voltunk kivételt tenni, hiszen saját autóval nem lehet behajtani a sivatag védett területére.
Jóval korábban is érkeztünk a megbeszélt találkozási pontra, meg a gyomrunk is jelzett már, hogy ” Hahó! Kimaradt a reggeli!” így aztán fogtuk magukat és felkerestük a környék egyetlen éttermét a látogató központban azaz a Wadi Rum Visitor Centerben.
Mint utólag kiderült teljesen felesleges volt étterembe mennünk, mert kisérőnk bizony tradicionálisan tevekakán sült meleg lepénnyel várt minket. Persze átadásnál rögtön meg is lettünk nyugtatva: a tevekaka és a lepény között volt egy vas lap úgyhogy no para, emberi fogyasztásra alkalmas. 🙂
Miután tiszteletből másodjára is megreggeliztünk eljött az indulás pillanata. A bérelt autónkat lezártuk, átültünk egy „hófehér” platós Toyotába és elkezdődött végre a várva várt sivatagi kaland.
Wadi Rum védett területére csak az engedélyjel rendelkező egységesen fehér színű ,platós terepjárók hajthatnak be. A sivatagi un. 4X4 túrák általában megadott útvonalon, fix pontok között haladnak. Mi egy privát túrára fizettünk be, de igény esetén egy már meglévő csoporthoz is lehet csatlakozni.
Bevallom őszintén, eleinte iszonyatosan feszengtem. Képtelen voltam kikapcsolni a cikázó gondolataimat:
- – mit keresünk mi egy vad idegen ember autójában?
- – minek fizettünk ki ennyi pénzt egy kis „homokban kocsikázásért”?
- – és, ha már így alakult. … mi a nyavalyával töltjük majd el az elkövetkező közel 6 órát?
Nyugtalanságomat beszélgetéssel igyekeztem leplezni. Kapóra jött hogy a lányom kedvese igazi vonatőrült, megkértem hát Audah-t meséljen nekünk Jordánia egyetlen vonatáról, mely történetesen éppen ott állomásozott velünk szemben.
Apropó vonatok: ha Márkhoz hasonlóan téged is elvarázsol a vasút mindenképp kövesd be a YouTube csatornáját.
„Hierholcz Márk – tömegközlekedés„
Elfogultság nélkül állíthatom nagyon toppon van a srác a témában.
Egyszer csak megálltunk.
Audah kiszállt az autóból lerúgta a cipőjét és miközben minket is erre bíztatott megindult egy hatalmas homokdűne felé.
– Gyertek – mutatok valamit! – mondta
A dűne magassága miatt kicsit vonakodva ugyan, de elindultunk. Hatalmas koncentrációval figyeltük minden lépésnél, hogy vissza ne csússzuk az aljára, miközben kísérőnk tanácsára tudatosan figyeltük meg a talpunk alatti homok folyton változó hőmérsékletét.
A tetőre érve egy gyönyörű kanyon képe tárult elénk. Nem, nem tudom, hogy mi volt a neve, de lenyűgöző volt és ez a lényeg.
Leültünk a homokba és érdeklődve hallgattuk kísérőnket, aki épp a homokdűnék vándorlásáról mesélt, majd közösen kipróbáltuk, milyen a saját hangunkat vissza hallani a sziklákról.
Igen, tudom visszhangnak hívják és nekünk magyaroknak nem is annyira meglepő. Kísérőnknek rögtön el is újságoltuk, hogy bizony nekünk is van egy híres visszhangzó helyünk Magyarországon, Tihanyban
Miután kikiabáltuk magunkat valami megváltozott bennem. Audah kezébe nyomtam a kamerámat, lefeküdtem az oldalamra, legurultam a homokdombról, az aljára érve ( a hóangyalok után szabadon) csináltam néhány „homokangyalt”, majd hatalmas kacagás kíséretében egy óriási játszótérnek nyilvánítottam Wadi Rumot.
Ettől a pillanattól kezdve már nem volt kérdés, hogy mit fogunk mi itt csinálni az elkövetkező közel 6 órában.
Utunkat folytatva az elénk táruló táj annyira valószínűtlennek tűnt, hogy legszívesebben minden porcikáját megörökítettem volna. A vörös homok sivatag ,a talaj fölé magasodó homokkő hegyek, a furcsa sziklaképződmények szinte kiáltottak a kamera után.
Wadi Rum, a Hold Völgye teljesen elvarázsolt….
Ezután észrevétlen telt az idő. Volt, hogy a Toyota platóján „száguldoztunk”, vagy épp megálltunk egy-egy érdekesebb sziklánál. Volt, hogy a homokban ülve beduinokkal beszélgettünk és volt, hogy kisérőnket hátra hagyva mezítláb vágtunk neki egy kiszemelt kanyonnak. Ittunk helyben főzött iszonyúan édes beduin teát és ettünk hozzá paradicsomot. Mikor pedig eljött az este a többi utazótól távol, egy titkos helyen éltük meg a sivatagi naplementét.
Ahogy a nap utolsó sugara is eltűnt a látóhatárról, vezetőnk egy kicsit sietősre fogta. Akkor még nem tudtuk mire vélni, utólag már tudjuk leendő szállásunkon már csak minket vártak a vacsora tálalásával.
Beduin barbecue (Zarb) és arab tánc. Egy sivatagi éjszaka a csillagok alatt.
Őszintén bevallom, a 11 napos Jordán út megszervezésének során a sivatagi szállás kiválasztása volt számomra a legnagyobb kihívás. Szerettünk volna minél tradicionálisabb, ugyanakkor egy bizonyos kényelmi szintet adó élményt szerezni. A választás lehetőségét végül kiadtam a kezemből, így egy addig teljesen ismeretlen helyen, az Orbit Camp, Rum Wádiban töltöttük az éjszakát. Első sivatagi szállásnak tökéletes, összességében ami nem tetszett, az nem a szálláshelyen múlott.
A szállásainkat minden esetben Bookingon foglaltuk. A Booking előnye, hogy minél gyakrabban foglalsz, annál több kedvezményt zsebelhetsz be. Igen, mi is hallottunk már minden féle rémtörténeteket, de évek óta használjuk a felületet, soha semmi problémánk nem volt még a foglalások során.
A vacsoránk egy tradicionális beduin étel, a zarb volt. Képzeljetek el egy fém állványt roskadásig bárány, kecske meg csirke hússal, hagymával és krumplival. Ezt valamikor a nap folyamán egy szénnel teli üregbe elásták, majd a forró homokot kemenceként használva néhány óra alatt megsütötték. Na ennek a zarbnak a kiemelésével vártak minket.
Szerencsére utolsó pillanatban épp megérkeztünk. Épp erre:
Azért nem kell aggódni, a vacsora nem csupán hús meg krumpli volt. Degeszre tömött svédasztalról válogathattunk mellé rizst, salátákat, humuszt, meg minden földi finomságot.
Vacsora után aztán megittunk még néhány pohár beduin teát, táncoltunk egy kicsit a tábortűz körül, majd a sátrunk panoráma falán át elalvásig gyönyörködtünk a csillagokban.
Másnap korán kellett kelni. Várt ránk Petra ősi városa.
